5.Fejezet

 
Egész éjszaka aludtam, mint a bunda. Pirkadatnak semmi baja nem lett, így ma már tudok rajta lovagolni. Azt terveztem, hogy ma edzést tartok Emmának és az öcsémnek, hogy megpróbáljak készülni a lovagoltatásokra. Felkeltem, felvettem pár ruhát, és úgy gondoltam, hogy egy kicsit gonosz leszek, és felhívtam a barátnőmet – hozzáteszem reggel fél hét volt – azzal az okból, hogy segítenie kell nekem.
- Igen? – szolt bele a telefonba Emma
- jó reggelt. Jót aludtál? Na, mindegy kelj fel és gyere, mert segítened kell nekem – válaszra vártam, azonban megszakadt a vonal, Emm letette.
Lerohantam a lépcsőn reggelezni, és nagy meglepetésemre az öcsémet Bent a kanapén találtam miközben képregényt olvasott. Nem akartam zavarni, hiszen tudtam, ilyenkor nem is figyel oda az emberre, így hát leültem és elkezdtem enni. Jóformán még le sem ültem, amikor már Ben ott állt mellettem.
- Mit csinálsz ma?
- Arra gondoltam, kipróbálom magam, mint edző, és egy kis házi edzést csinálok. Anyát is rá akarom venni, hogy, felüljön Pirkadatra. Valószínű, hogy Emma is mindjárt ideér és el is kezdhetjük a napot.
- Oké – villanyozódott fel – Amúgy anya már felkelt csak még bent van a szobájában. Ami azt illeti én keltettem fel – mosolyodott el. Erre csak egy bólintással válaszoltam.
Ben elment felöltözni, én pedig befejeztem a reggelit. Ezután felmentem anyuhoz, aki az ágy szélén ült kábán.
- Jó reggelt Katty – nézett rám álmosan – Jól aludtál?
- Igen, köszi. Csiripelték a kismadarak, hogy már felébredtél. Arra gondoltam, edzőnapot tartok, de szeretném, ha te is csatlakoznál.
- Neee. Nincsen kedvem hozzá. Túl sok a dolgom – mondta gyerekesen
- Kérlek. Csak ma. Tudni szeretném, milyen lesz, amikor több felé kell koncentrálnom.
- De… Na, jól van – adta be a derekát
- Oké akkor negyed óra múlva találkozunk az istállóban. El ne késs! – ezzel kirohantam a szobából, de az ajtót nem csuktam be.
Ben már felöltözve várt rám a földszinten. Emma azonban még mindig nem volt itt. Gondoltam, nem ébredt fel. Magam után vonszolva Bent, berohantam az istállóba, sebtében felszerszámoztam a haflingit és Pirkadatot, majd Bennel elindultunk Emmához. Tíz perc alatt odaértünk. Mivel éjszaka meleg volt, minden ablakot nyitva találtam. Gyorsan felmásztam az ereszen, bebújtam az ablakon és futásból ráugrottam az ágyra. Emma hangosan felnyögött, majd rémületében kipattant az ágyból.
- Te teljesen megőröltél. Neked…
- Ne beszélj, hanem öltözz. Anya már vár minket otthon. Öt perced van, vagy visszajövök, és akkor már hozok hideg vizet is. – azzal visszamásztam a lovakhoz.
Nem kellet sok idő Emma már lent is volt. Értetlenül nézett, hogy ő most hogy jön át hozzánk.
- Ben add oda Dallamot Emmának és ülj fel mögém. – adtam ki a parancsot. Pár pillanat alatt mindenki megtalálta a helyét.
- Emma, te menj előre. Siess. Ben te pedig kapaszkodj, amennyire csak tudsz, és ha valami baj van szólj… Emm még ma ha lehet – adtam újabb utasításokat.
Egy kis idő múlva, teljes sebességgel vágtáztunk és fele annyi idő alatt hazaértünk. Anya már az istállónál várt.
- Bocsi, de adódott egy kis technikai malőr – intettem fejemmel barátnőm felé.
- De most már itt vagyunk és kezdhetjük is. Először is, anya kérlek, fogd meg Pirkadatot, amíg leszállunk.
Nemsokára már szerszámoztunk lefelé.
Ahogy készen lettünk kiadtam a feladatot: etetés.
- Oké most elmagyarázom hogyan szoktunk etetni. – Elindultam a zabosba. Mindenki kezébe nyomtam egy vödröt és elmondtam, kinek mennyi takarmány kell, illetve felírtam egy kis táblára is, mert Ben felajánlotta, hogy mindig segíteni fog nekem. Amikor minden lovat megetettünk, kiosztottam, ki melyik lovat kapja mára. Emmának természetesen a saját lovát adtam, Bennek a kis haflingit, anyának Pirkadatot és nekem pedig maradt Wond és Fantom, valamint Éjfúria, Anonymus és Szélvész. Elmondtam többek között azt is, mit akarok ma csinálni, mikor tartunk szünetet és mikor szeretnék Wonddal, valamint a többi lóval foglalkozni. Átbeszéltünk mindent. A végén még az is kiderült, hogy anya és Emm még nem reggelizet, de szerencsére ezt gyorsan orvosolni tudtuk. Amint a lovak és mi is felkészültünk kivezettük a lovakat a karámba és elkezdtünk trágyázni. Anyunak nem nagyon tetszett az ötlet, de végül sikerült meggyőzük, hogy nem vészes, főleg hogy négyen voltunk nyolc lóra.

Két óra múlva végre végeztünk a boxokkal, így jöhettek a lovak. Éppen cipeltük ki a felszereléseket, amikor rádöbbentünk, nyolc helyett, csak négy lóra való van. Anya tehát holnapra bevásárlást ütemezett be. Behoztuk a kiosztott lovakat a karámból, felszerszámoztunk, és elindultunk a karám felé. Bár tudtam, kinek hogy megy a lovaglás, megkértem őket, hajtsanak végre pár feladatot és eszerint csoportokba osztottam őket. Anya és Ben egy csoportba került, Emmát pedig külön csoportba raktam és külön nekiszánt feladatokat találtam ki. Megkértem őt, hogy menjen át a kiskarámba és melegítsen be, de ne fárassza le a lovát. Ezek után, az 1. csapathoz fordultam és faladatok sokaságával halmoztam el őket. Miután teljesen kifáradtak, engedtem hadd menjenek el és szerszámozzák le a lovakat. Emmát behívtam és mivel tudtam volt ideje normálisan bemelegíteni, elkezdtem az edzést.
- Először kérek pár combra való engedést, vállat és farat be valamint ki, ugrásváltásokat, majd jöhet az ugrás – mosolyodtam el kajánul.
Mire beemelte vágtába a lovat anyáék visszaértek és csodálkozva bámulták, miként bánik Emma a lóval, de legfőképpen azt, hogy én milyen kemény edzést tartok neki. Hamarosan elkezdtünk ugrani. A megfelelően bemelegített, és átmozgatott ló, úgy repült, mint az álom. Végül egy óra után lemozgatást, majd a négyszögből való távozást ajánltam neki.

Mivel már dél volt, megebédeltünk, és átbeszéltük mit kellene venni. Anya elmondta, hogy az egyik barátja szívesen elvállalja az oktatást nálunk. Tehát már csak az maradt hátra, hogy elmenjünk a városba és hivatalosan is kinyissuk kapuinkat. Ez pedig minden valószínűséggel holnap lesz. Két hét múlva pedig elkezdik építeni a kis házakat melyek a vendégek fogadására lesznek alkalmasak. Mivel megbeszéltünk mindent, újra elindultunk ki. Délutánra azt terveztem, hogy foglalkozok Wondal, utána pedig új lovakkal kimegyünk terepre.

Szerencsére az andalúzt, megint jó kedvében találtam. Kezdtem abba reménykedni, hogy ami az árverésen történt csak azért volt, mert ijedt lehetett. Rátettem a kötőfékre a vezetőszárat, és elvittem a körkarámba. Nézőközönségem is akadt, Ben, anya és Emma személyében, magyarul mindenki ott volt, akinek számított a véleménye. Anyáról már megint lesütött a megdöbbentség, hiszen az andalúz kiegyensúlyozottan, mégis peckesen, de nyugodtan jött mellettem. Bevezettem a karámba, becsuktam a kaput és elengedtem a lovat. A vezetőszárral egyszer-kétszer körbefuttattam a karámon, majd megálltam, hátat fordítottam neki. Néma csönd lett. Mindenki érezte, a kanca döntésének súlyát. Pár pillanati, fogamat összeszorítva szememet becsukva álltam és hirtelen finom meleg lehelet érintette a nyakamat. Alig fértem a bőrömbe. Lassan hátrafordultam, elkezdtem vakargatni először a ló fejét, aztán haladtam lentebb a nyakáig, végül már a farát kaparásztam, de nem mozdult, sőt tetszett neki. Óvatosan elindultam a kerítés felé, mondani Emmának, hogy hozza ki Pirkadat felszerelését és hallottam, ahogy a ló követ. Emma hallva az utasításomat elindult gyorsan az istállóba, de a ló nyugodtságát ez sem zavarta meg. Szerencsére hoztam magammal egy pálcát is. Eszembe jutott pár játék, amit egyszer egy tévé showban láttam. Felemeltem óvatosan a pálcámat. A ló egy kicsit megfeszült, de ahogy látta a szememben a higgadtságot el is ernyedt. Megiramodtam a kör közepe felé, Wond pedig vette a célzást és utánam jött, huncutsággal a szemében. Ahogy egyre komolyabban játszottunk, átment a dolog ló kiképzésbe. Az szakított félbe hogy Emma kihozta a felszerelést. Wond egy kicsit különösen nézte, de semmi riadalom nem látszott rajta. Először a kantárral kezdtem. Óvatosan közeledtem felé. Folyamatosan beszéltem hozzá, bár még mindig nyugodt volt. Ahogy odaértem, finoman megfogtam a fejét, ráigazgattam a kantárat, majd kezembe véve a zablát a szája elé tartottam. Rutinosan, és finoman elvette és elkezdte rágcsálni. Ezek szerint nem ismeretlen neki – gondoltam magamban. Következő lépésként felvettem a nyeregalátétet és ráemeltem. Semmi. Hoztam hát a nyerget is, azt is rátettem. Szintén nem történt semmi. Elmosolyodtam, s közbe folyamatosan dicsérgettem, vakargattam. Egyik oldalon becsatoltam a hevedert, majd a másik következett. Ahogy meghúztam a szíjakat kicsit megfeszült. Elkezdtem hát nyugtatgatni, és kis idő után újra visszatért régebbi állapotához. Anyáék kintről szájtátva csodálkoztak azon, hogy mekkora változáson esett át a ló. Nem volt már hátra, mint megnézni lovas alatt, viszont úgy gondoltam, hogy elég lesz neki ennyi mára. Fogtam hát a futószárat és ráakasztottam a zablára. Elindítottam. Kilőtt, mint a puskagolyó. Azt hittem, elvisz magával, vagy, hogy megint kitör a karámból. Azonban hamar rá kellett jönnöm ez csak a pár napos álldogálástól van. Jókedve volt, hogy újra mozoghat. Gyorsan lenyugodott és már lépett is, de nem is akárhogy. Gyönyörű, lendületes, kerek és ütemes lépése volt. Én még csak videón láttam lovat így mozogni. Kecses elegáns és teretölelő mozgása mindenkit lenyűgözött.
- Nem fér a fejembe miért adhatták el – mondta a csendet megtörve édesanyám
Senki nem válaszolt rá csak figyelt, mert időközben ügetésben indítottam el. Ha az eddigiek szépek voltak, akkor ezek alapján az ügetése álomba illő volt. Egy tény egyértelművé vált számomra. Meg kell keresnem a gazdáját. Elűzve ezen gondolataimat, újra Wondrousra koncentráltam. Beemeltem vágtába. Az elején kicsit érdekes volt, de ahogy bemelegedett a háta olyan puhának tűnt, mint egy tengeren ringatózó hajó mozgása. Amikor nagy nehezen beteltem a látvánnyal – ha egyáltalán ez bekövetkezett – lehűtöttem, visszavezettem a mosóra, és kiadtam a kis csoportomnak, hogy nyergeljék fel a délelőtt folyamán kimaradt négy lovat. Anya kapta Anonymust, Emma Szélvészt – Szélvész egy kisebb quarter ló volt nyugodt, de mégis lendületes, azonban kicsit gyakrabban volta huncut dolgai a kelleténél – Bennek adtam Fúriát, nekem meg maradt Fantom. Ahogy nyergeltünk valami nyávogás csapta meg a fülemet. Gyorsan rádöbbentünk, hogy Blacky az. Nem kellett neki vackot csinálnom, hiszen talált magának is. Álmosan sétált el előttünk. A kajája ott várt rá a nyergesben, és erre ő is rájött. Egy kis kuncogás után folytattuk a nyergelést és hamarosan már kint voltunk a földúton.
- A lovarda felé vesszük az irányt – mondtam a többieknek.

Negyed óra után már ott is voltunk Nevadában. Brendon meglepetten nézett ránk, hisz ő még nem is látta ezeket a lovakat.
- Sziasztok! Susan de rég nem láttalak már lóháton. Hol szerezted ezeket a lovakat? – szegezte anyának a nagy kérdést.
- Helló Brendon. Filerben vettem őket az aukción. Szerinted milyenek?
- Szép. Kimondottan jó testfelépítésük van. Gratulálok.
- De még nem láttad Wondroust – tettem hozzá gyorsan – Ezek itt hozzá képest csak ronda gebék.
- Hihetetlen… Jó név. Gondolom a tulajdonságából indultál ki – nevette el magát.
- Gyere el és nézd meg egyszer… Vagy most – invitáltam el hozzánk.
- Holnap benézek, de ma nem érek rá.
- Kár, várni fogunk – Bennek is hozzá kellett szólnia
- Na de most már induljunk – utasítottam újra követőimet, és visszafordítottam Fantomot – viszlát Brendon… Akkor holnap – és elindultam.
Mindenki követett. Kiérve a földútra jelet adtam az ügetésre, majd később a lassú vágtára. Tíz perc múlva szerencsésen hazaértünk. Lenyergeltünk, bevezettük a lovakat a boxokba, abrakot adtunk nekik és bementünk megbeszélni a mai napot. Mindenki elfáradt, de anya külön megdicsért, hogy ilyen programot állítottam össze. Felhívta a barátnőjét is, és megkérte, hogy két hónapon belül, ha teheti, költözzön ide, hogy segíteni tudjon. A válasz erre:
- Természetesen. Ha nem baj, akkor már holnap ott lennék. Már csak erre a telefonra vártam.
Emma kifáradva hazagyalogolt, de megígérte, hogy holnap hamar jönni fog. Én is megvacsoráztam, megfürödtem, majd lefeküdtem.