3.Fejezet

 
Kippantant a szemem. Csodák csodájára még csak hajnali öt volt, de már nem tudtam többet aludni. Izgalmamban felkaptam pár ruhát és elmentem letusolni. Ahogy végeztem felöltöztem, kifésültem a szénaboglyát a fejem tetején majd lementem reggelizni.  Kinyitottam a hűtőt. Alig hittem el hogy még maradt palacsinta. Gyorsan bekebeleztem, és már az utolsónál tartottam, amikor megindultam kifelé. Még egy utolsó pillantást vetettem az órára, ami szerint még csak háromnegyed hat volt. Kiléptem az ajtón és megcsapott a reggeli levegő friss és üde illata. Azt hittem ez volt a legjobb reggelem. De erre hamarosan rácáfolt a sors.

Először Wondroust akartam megnézni, de a karámban hűlt helye volt. Azt hittem, hogy összeesek. A karámkapu széttörve, a homokban pedig itt-ott szőrcsomók és vérnyomok hevertek. Apa tegnap elutazott, anyát pedig nem akartam felkelteni, ezért csak egy megoldás maradt. Berohantam az istállóba és gyorsan megetettem, hiszen tudtam, nem lesz egy könnyű, menet elkapni a szökevényt. Amikor Pirkadat befejezte az evést kivezettem a folyosóra, hogy felszerszámozzam, azonban kifele jövet látványosan sántított. Felvettem a lábát, és egy óriási kavics volt benne. Szidtam magamat, hiszen tegnap ki kellet volna kaparnom a patáját, de elfelejtettem. Visszavezettem a boxba. Anonymust és Fúriát nem akartam bántani, mert tegnap nagyon kifáradtak és amúgy is volt két új lovunk. Reméltem, hogy Pirkadat felszerelése jó lesz az új telivérre, illetve azt hogy tegnap igazat mondtak és ültek már rajta. - Igaz volt már neve, de nekem az nem tetszett ezért is hívom mindig csak telivérnek.–Legalább annyi megnyugvásom lehetett, hogy a ló nyugodtan tűrte, hogy felszerszámozzam még a zablával sem adódtak gondok. Bent hagytam a boxában és már rohantam is Csoda felszereléséért. Szerintem a két lóval körülbelül 15 perc alatt végeztem, beleértve a patakaparást, csutakolást és az egyéb teendőket. Leakasztottam egy kötőféket, írtam egy levelet anyának és már vágtáztam is Emmáék felé, magam mellet vezetve Csodát. Úgy körülbelül félúton a lovam megtorpant és nem akart mozdulni. Csoda egyre idegesebb lett, míg végül lerántott a nyeregből és a földön vonszolva maga után elindult. Úgy körülbelül 20 méter után lelassított és megállt. Azt sem tudtam, hogy miért nem engedtem el a szárat, de amikor felnéztem, rá kellett jönnöm, hogy a csuklóm belecsavarodott. Alig bírtam felállni és rettenetesen szédültem is. Sejtésem szerint a csuklóm kificamodott. Valamiféle csoda folytán elbotorkáltam a telivérig, Csodát vezetve magam mellett. Ismét felültem és rimánkodtam, hogy a ló alattam elinduljon. Hál az égnek megmozdult. Egyre gyorsítottunk, és lassacskán már vágtába csaptunk át. Tíz perc múlva már ott is voltam Emmáéknál. Leszálltam, kikötöttem a lovakat. Az arcom égett, a csuklómat már nem éreztem a fájdalomtól, ráadásul a nyelvemre is ráharaptam.

Emma szobája az emeleten volt és sejtelmem sem volt arról, hogyan fogom kihívni. Aztán eszembe jutott az, hogy a filmekben miként csalják az emberek az ablakhoz egymást, így hát kerestem pár kavicsot, és elkezdtem dobálni az üveget. Úgy körülbelül az 5. után Emma nyitotta ki az ablakot.
- Te jó isten Katty! Hogy nézel te ki?! És egyáltalán miért vagy itt ilyenkor?
- Mindent elmagyarázok, csak gyere le. Ja és ha teheted, akkor írj anyudnak, hogy velem vagy és nem tudod, hogy mikor jössz haza. – vágtam rá minél röviddebre fogva mondanivalóm.

Emma is gyorsan végzet, mindössze 6 perc kellett neki. Lerohant a lépcsőn, kitépte az ajtót és kíváncsian valamint kissé feldúltan jött oda hozzám.
- Mi a fene van veled, Kaitlin Floyd? – kérdezte kiakadva.
- Wond kiszökött az este és nem tudom, merre keressem. Anyát nem akartam felkelteni, mert első reakciója, biztos az lett volna, hogy Ő megmondta.
- Ó, így már világos. De miért nem ezzel kezdted? – rohant Csodához, én pedig követtem. – És miért nézel ki úgy minta a földön vonszoltak volna 40 méteren keresztül?
- Na, szerinted mégis miért… - vetettem neki oda gúnyosan – Arra gondoltál esetleg, hogy így is volt? – elmeséltem Emmának az egész történetet addig amíg ide nem értem, miközben teljes sebességgel vágtáztunk vissza hozzánk, hogy megkeressük és épségben visszahozzuk Wondot.