2.Fejezet

 
Nem sokáig kellet keresgetnünk ahhoz, hogy megtaláljuk azt a részt ahol, a lovakat árulják. A vásár egy kisseb istálló köré épült. Itt árverezték el a lovakat, és mi is ebbe az épületbe igyekeztünk. Ma 41 ló került kalapács alá. Anyának a 14-es számú tetszett meg. Egy 8 éves telivér kanca volt. Tökéletes nyakillesztéssel, feje nemes, szeme pedig méltóságteljes mégis barátságosnak tűnt. Kikiáltási ára 8000 euró.  Nem volt túl sok ellenfelünk, sikerült túllicitálnunk mindenkit. Ismét várhattunk, de most nem is olyan sokáig. A 18-as számú ló egy gyönyörű haflingi. Néha megrettent a hangfaltól, de máskülönben barátságosan viselkedett. Kikiáltási ára mindössze 6000 euró volt. Csak háromszor akartak túllicitálni, így sikerült elvinnünk ezt a lovat is. De ami ezek után következett arra senki nem volt felkészülve. 23-as számmal egy Wondrous nevű palominó andalúzt vezettek fel. Az egész állat csupa izom, szemei tűzben égtek, az orrait ennél tágabbra nem is tudta volna nyitni. A nyaka a feje és minden egyes porcikája tökéletes volt. 2 ember próbálta felvezetni kisebb nagyobb sikerrel. Kikiáltási ára meglepően csak 4000 euró volt.  A szemem sarkából láttam, hogy Emmát is nagyon lenyűgözi a látvány, bár ahogy kivettem anyának nagyon nem tetszett.
- Anya légyszi vedd meg – súgtam oda neki reménykedve – minden egyes mozdulatában tombol az erő, a szemei intelligensen csillognak, csak időt kellene neki adni.
- Hát nem is tudom…
- Kérlek, bármit megteszek, csak vedd meg. Ígérem jó ló lesz belőle.
- Egy feltétellel. Amint nem bírsz vele, azonnal szólj.
- Rendben.
Nem meglepő hogy mindenki csodálkozva nézett anyára, amikor felnyújtotta a kezét. Nagyon könnyen vittük el azt a lovat.
- Na, jól van, most már mennünk kellene. Haza kell vinnünk szegény párákat és neked kisasszony még rengeteg dolgod van. – ezzel határozottan elindult az ajtó irányába, és elment a lovakért.
Emma, Ben és én úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a kocsinál. Negyed óra se kellet ahhoz, hogy visszaérjen. A vad andalúzt most csak egy ember vezette, de alig bírt vele. Hála istennek gyorsan felraktuk a lovakat a szállítóba és már indultunk is haza.Egész úton azt hallgattuk, hogy nyerít és kapálózik Wond – mert ez lett az andalúz beceneve – és mit ne mondjak, nem volt egy kellemes élmény. Alig vártam, hogy hazamérjünk és levezethessük őket a karámba. 3 és fél óra után végre hazaértünk. A telivér és a haflingi gyorsan lejött, viszont úgy döntöttünk, hogy Wondot leengedjük a körkarámba, hiszen nincsen hideg még este sem. Anya bement apához a házba Ben pedig türelmetlenül topogott mellettem.
- Ha jól sejtem azért állsz itt, hogy megvárd, amíg végzek Fúriával – mosolyogtam rá Benre.
- Igen jól sejted. – azzal felült a karámfára és várakozóan pillantott rám.
- Ne csak ülj ott, hanem gyere és segíts. Nem harapnak a lovak.
Elindultam az istállóba, nyomomban Bennel és Emmával. Minden ló az újoncokat szemlélgette az istálló túlsó végében.
- Emma megtennéd nekem, hogy felszereled Anonymust és lelovagolod? – kérdeztem bár határozottan tudtam rá a választ.

Éjfúria egy 10 éves angol telivér kanca, jó fej, de néha kicsit makrancos, sőt alkalom adtán hisztis is. Anonymus 11 éves holsteini kanca. Fúriával ellentétben teljesen nyugodt és nem nagyon lehet kihozni a sodrából, viszont iszonyatosan kényelmes a háta és nagyon ritmikus, lendületesek a jármódjai.

Ahogy végeztünk a nyergeléssel kimentünk a nagykarámba. Fúria ma kipihent volt, és ahogy elnéztem Anonymussal se volt semmi gond. Lelovagoltunk egy kisseb programot majd kimentünk a legelőre egy kicsit versenyezni. Mivel a lovak egy kicsit már el voltak fáradva nem hajtottuk meg őket, de így is érezni lehetett, hogy jól esik nekik a versengés. Körülbelül háromnegyed órát voltunk kint és úgy döntöttünk, Fúria és Anonymus mellé jön Pirkadat. Megkértem Emmát hogy fogja meg Fúriát, amíg segítek Bennek felszerszámozni. Gyorsan felszerszámoztunk és még 7 óra előtt elindultunk. Most egy tisztás felé vettük az irányt hogy Ben gyakorolhasson kicsit, és hogy a mi lovaink pedig pihenhessenek. Fél óra múlva visszaindultunk.
- Gratulálok öcsi sajt. Ma nagyon jól ment az edzés. Azon gondolkodom, hogy holnap mivel tudnálak próbára tenni.
Ben olyan rémülten nézet rám hogy Emmával elröhögtük magunkat. Hazaértünk, bevezettük a lovakat a boxba és leszerszámoztunk.Ben bement mi pedig megetettük a lovakat.
- Nekem mennem kell haza. Holnap majd jövök.
- Oké, de már most figyelmeztetlek, hogy holnap Csoda akkor kap enni, és akkor lesz kitrágyázva alóla, ha te megcsinálod, mert én nem fogom, az is biztos. – vigyorodtam rá Emmára. Ő felpattant a biciklijére és elment, én pedig elmentem megnézni Wondroust. Most is távolságtartó volt, de egy kicsit megnyugodott amióta kihoztuk a lószállítóbol. Ezek után bementem a házba. Anya palacsintát csinált vacsira. Elmeséltem neki a terepet és azt is, hogy az öcsém milyen gyorsan fejlődik. Mivel nagyon elfáradtam megfürödtem és eltettem magam másnapra.