1.Fejezet

 
Egy újabb reggelre ébredtem. Már egy hete nyár volt és én megpróbáltam minden részletét, pillanatát kiélvezni. Felkeltem hát, magamra rángattam a lovagló nadrágom, egy kék felsőt és elindultam a konyhába. Még csak fél hét volt, úgyhogy még senki nem ébredt fel rajtam kívül. Szeretem a reggeli csöndet. Ilyenkor minden olyan nyugodt és békés. Levettem a polcról a müzlis dobozt a hűtőből kivettem egy kis tejet és megreggeliztem. Amikor végeztem, rögtön kirohantam az istállóba megetetni a lovakat. Külön figyelmet szoktam fordítani Pirkadatra, hiszen ő saját lovam. Ahogy beléptem az istállóba megcsapott a széna jellegzetes illata. Elkészítettem az abrakot és minden boxba raktam belőle. Leültem egy szénahálóra, és hallgattam az ütemes rágcsálást. Egyszer csak kinyílt az ajtó és legjobb barátnőm, Emma lépet be.
- Szia Katty! Bocs hogy késtem, de egy kicsit nyűgösen ébredtem. Mit csinálunk ma? - kérdezte és leült mellém.
- Hát anya ma el akar menni a városba lovakat nézni, ha akarsz, akkor velünk jöhetsz.
- Még szép hogy akarok – vigyorodott el.
Csendben néztük, ahogy a lovak esznek. Én közben azon gondolkodtam, hogy vajon mikor kelnek fel a szüleim és mikor indulunk el.
- Addig nem megyünk el lovagolni?- kérdeztem Emmától, mert nem volt más ötletem.
- Már hozom is a nyergeket.
Elkezdtük felszerelni a lovakat. Pirkadat vidáman nézte, hogy mit csinálok. Amikor bekapcsoltam a hevedert éreztem, hogy egy kicsit megfeszül, de tudtam, hogy ez csak azért van, mert csiklandós. Ahogy felnyergeltünk kivezettük a lovakat és elindultunk az erdő felé. Már most meleg volt. A lovak erőteljesen lépkedtek, mi pedig nyugodtan szívtuk magunkba a nyári levegőt.
- Szerintem elmehetnénk a Nevadába – Nevada egy farm volt tőlünk pár percnyire. Ott dolgozott édesapám egyik barátja így hát elég sokat mentünk oda.
- Nem rossz ötlet. Hallottam, hogy jött pár új ló. – újságoltam a híreket Emmának. – Kíváncsi vagyok esetleg felülhetünk-e rájuk. Nem mintha te nem lennél nekem elég jó. – súgtam oda Pirkadatnak, aki erre elégedetten felhorkant.

Már fel is tűntek előttünk Nevada karámjai. Még reggel volt, de már most szinte az összes ló kint volt a karámokban. Belovagoltunk az udvarra, kikötöttük a lovakat és máris elindultunk felkeresni Brendont.  A harmadik istállóban meg is találtuk. Éppen egy szép csődör telivért, Phantomot látta el. Ahogy meglátott minket elmosolyodott.
- Sziasztok! Ha jól sejtem nem azért jöttetek, hogy segítsetek nekem. Gyertek, mutatok valamit. – becsukta a boxajtót és elindult a főistálló felé.
Mi természetesen követtük. Ahogy beléptünk az ajtón elakadt a lélegzetünk. Öt gyönyörű ló nézett vissza ránk. Ha jól gondoltam, akkor 2 telivér, 2 hannoveri és egy aranyos haflingi. A négy nagyobb ló nem méltatott minket túl sokáig figyelemmel, de a haflingi még mindig minket nézett. Azt gyanítottam, hogy Emma figyelmét más köti le, és mint ez kiderült így is volt. Szemet vetett az egyik telivérre, melynek névtáblájára a Plucky nevet írták. Elmosolyodtam, majd elindultam, hogy közelebbről is megszemlélhessem új felfedezettemet. Az ő neve Elfin volt. Nem sokáig gyönyörködhettem benne, mert csörgött a telefonom. Anya volt az.
- Emma indulnunk kell. Anya hívott. Most akar elindulni a városba.
- Végre, gyerünk. Viszlát Brendon. Holnap is eljövünk. – már rohant is ki a lovainkhoz. Mire kiértem addigra már el is vezette őket a mosótól.
Ahogy kiértünk a földútra a lovakat vágtába ugrattuk. Pirkadat már nagyon rég készült erre. Keverék ló volt és egy kis telivér vér is csörgedezett az ereiben. Nagyon szerettem, amikor így vágtázik. Csodát, aki viszont telivér ló volt, maga a megtestesült izom, így sem győzhette le. Kár hogy itt nem engedhettük őket teljes erőből száguldani, hiszen elég göröngyös az út. Alig bírtuk a lovakat visszafogni. Mire beértünk Goodwill Brigre teljesen kifáradtunk. Nevetve szálltunk le a lovakról, bevezettük őket az istállóba, leszerszámoztuk és már rohantunk is anyához. Ben már az ajtóban várt ránk. Mivel ő még csak 7 éves volt ezért a szüleim nem akartak neki lovat venni. Én tartottam neki edzéseket vagy Brendon Pirkadattal.
- Hol voltatok? Reménykedtem benne, hogy még az előtt felülhetek Pirkadatra, mielőtt elmegyünk.
- Bocsi Ben, de még nem voltál fenn, amikor elmentünk. De ígérem, hogy miután hazajövünk, felülhetsz.
- Katty megkérhetnélek rá, hogy még ma lelovagolod Éjfúriát, és ha bírod, akkor Anonymust is. Nagyon megköszönném. – anya nem volt valami jó lovas, de élt halt a lovakért, ezért mindig én lovagoltam le az összes lovat.
- Persze, ha Emma is segíthet. Arra gondoltam, ha Fúriával nem lesz semmi gond, akkor esetleg ki mehetnénk hármasban terepre.
- Ezt megbeszéltük. – mosolyodott el anya.
Ben nem mondott semmit, de majd kiugrott a bőréből. Ez után elindultunk. Emmán látszott, hogy nagyon várja a délutánt. Még soha nem kértem meg anyát arra, engedje meg, hogy ő is segíthessen nekem, bár az is igaz hogy Fúriát még csak két hete vettük, Emma pedig 3 hétig volt a nagyszüleinél és csak 3 napja tért haza. Filerbe 2 óra az út. Ez alatt anya azt ecsetelte, hogy milyen lovat szeretne venni.  Kiderült, hogy valószínűleg 4 új taggal fog bővülni az istálló.
- Szerintetek milyen lenne, ha vennénk három quartert lovat és egy haflingit vagy egy welsh pónit?
- Két feltétellel jó. Ha Emma mindig lelovagolhatja őket, és ha veszel fel valakit, aki segít nekünk.
- Oké – sóhajtott fel anya – igazad van.
Másfél óra múlva már parkolóhelyet kerestünk. Miután fél óra körbe-körbe kocsikázás után találtunk egy normális állóhelyet, belevetettük magunkat a vásár rengetegébe.